- Márton Ádám vezetőedző: - Hihetetlen bravúrral nyert bajnoki címet csapatunk. A 13-as keret minden tagja erőn felül teljesített. "A csapat sok egyéb mellett abban volt nagyszerű, hogy meccs közben akár többször is képes volt felállást, taktikát változtatni" - értékelte a szezont
-
Tatai AC: Bajnok lett a csapat és ezzel gyakorlatilag be is fejezhetnénk az értékelést😊 De nézzünk egy kicsit a bravúr mögé, hogyan látod a szezont?
- Márton Ádám vezetőedző: A bajnoki cím önmagáért beszél. A kitűzött célt maximálisan teljesítettük, így az értékelés alapvetően pozitív. A háttérben zajló szakmai munka, a fegyelmezettség és a céltudatosság hozta meg ezt a bravúrt. Büszke vagyok a mutatott játékra!
Sokszor az ellenfelek is csak hüledeztek, hogy mindössze 13-an játsszuk végig a bajnokságot. Honnan merítettek erőt a fiúk?
- A szűk keret kohéziós erőt formált. A 13 fős létszám hatalmas mentális erőt adott, a fiúk ezen a téren léptek szintet. Mindenki tisztában volt a saját kulcsszerepével és felelősségével. A fizikai fáradtságot a példás, egymásért és a közös célért való küzdés kompenzálta.
- Nekem úgy tűnt, hogy mi játszottunk a legszínesebb taktikai repertoárral: ha arra készült az ellenfél, hogy hozzuk a 7/6-ot, akkor nem hoztuk, amikor már azt hitte, hogy nem hozzuk, akkor meg előhúztuk a cilinderből. Ugyanígy védekezésben, hatosfal, nyitott védelmek többféle variációja - szóval kevergetted a lapokat rendesen!
- A taktikai variabilitás tudatos stratégia volt. Az NB II.-ben döntő faktor, ha egy csapat képes meccs közben rendszert váltani és kész a váratlan húzásokra. A 7 a 6 elleni játék időszerű alkalmazása, valamint a nyitott és zárt védelmi variációk megbontották az ellenfelek ritmusát, stabilitást adtak nekünk, és kreativitásunk döntőnek bizonyult a kulcsmeccseken.
Edzői karrieredben milyen helyet foglal el ez a siker?
- Szakmailag a legmagasabb polcra helyezem ezt a sikert! Korlátozott erőforrásokkal, szűkös lehetőségekkel és fegyelmezett taktikai fegyelemmel bajnokságot nyerni, edzői pályafutásom egyik legértékesebb, legtanulságosabb állomása. Ez a bajnoki cím örökké emlékezetes marad számomra.
Visszalépő ellenfelek, nagy csaták, egy gólos vereségek: küzdelmes szezonon van túl női csapatunk. "A gárdában sokkal több van, az elvégzett munkának jövőre már az eredményekben is meg kell mutatkoznia" - mondta értékelőjében Fülöp Péter vezetőedző.
Tatai AC: Az őszi szezon után a tizedik helyen álltunk és az év végén is ebben a pozícióban végeztünk az NBII A csoportjában. Hogyan látod a csapat teljesítményét az eredeti célkitűzések tükrében?
Fülöp Péter vezetőedző: A biztos bentmaradást, amit a szezon elején célként megfogalmaztunk, elértük. Viszont van hiányérzetem, az elvégzett munka alapján jobb teljesítményre, eredményesebb tavaszra számítottam.
Ha ketté vesszük a csapatrészeket, hogyan értékeled a védekezést és milyen teljesítményt nyújtott a támadó szekció?
Egy dologban nem volt különbség: sajnos mindkettő hullámzó volt a bajnokság során és egyes mérkőzéseken belül is. Ezzel együtt a védekezésünk sokat változott, sokkal jobban gondolkodtak, elővételeztek játékosaink és ez jó alapot adott. A kapusok - védelem kapcsolaton van még mit csiszolni, de ebben a helyzetben (edzésen való részvétel a kapusok részéről) azt gondolom, itt is fejlődés látható. Támadásban sokkal többet vártam a szélsőinktől: pozitív, hogy sokszor helyzetbe kerültek, a társak önzetlenül kiszolgálták őket, viszont az eredményesség elmaradt a minimum elvárt szinttől.
Távoli zónából, áttörésekben is többször, több játékos vállalkozott, ami nagyon fontos és színesebbé, nehezebben olvashatóbbá tette a játékunkat. Az önbizalmat, a helyes döntések számát növelnünk kell, mert megmutatták a lányok, hogy amikor ezek rendben vannak, akkor jobb csapatokkal is versenyben tudunk lenni.
Az év során két olyan ellenfelünk is visszalépett, akik ellen jó eredményt értünk el ősszel, a Bicskét itthon megvertük, a Győr ellen idegenben ikszeltünk. Valószínűleg tavasszal is reális esélyünk lett volna ellenük - mennyire hiányoztak ezek a lehetséges sikerélmények a szezon során?
A sikerélmény nagyon, de nagyon fontos, mindig nagy lendületet tud adni a csapatnak. Így alakult, ezzel együtt is mindig a legjobbra törekedtünk a bajnokikon.
Több olyan meccs is volt hazai pályán, ahol jól játszottunk, de egy fránya góllal kikaptunk. Mi hiányzott a bravúrhoz
Nehéz kérdés, én azt gondolom, hogy a jobb helyzetkihasználás a mi javunkra tudta volna billenteni az eredményt ezeken a mérkőzéseken is. Egy igazi VEZÉR a pályán, ő is hiányzott ezekben a szituációkban.
Az utolsó, egyébként sikerrel megvívott bajnoki előtt több szakemberrel is beszéltem, akik azt mondták, egyértelműen látszik a fejlődés a csapaton. Te hogyan látod, honnan hová jutottatok el a szezonban?
Sokat dolgoztunk és többen nem bírták, lemorzsolódtak menetközben, „más felé futottak” bizonyos módon, ami eleinte nem volt jó hatással a csapatra. Én bíztam abban, hogy egyszer át tudunk billeni azon a holtponton, és akkor sikerül éles, kiélezett helyzetekben is hozni azt, ami az edzéseken már működött. Akik nyáron érkeztek, jó alapokkal, nekik bele kellett szokniuk a felnőtt bajnokságba, a más jellegű munkába: rajtuk lehet talán legjobban látni a pozitív változást. Sérülésből visszatérni, felvenni a ritmust nehéz feladat, de ez is sikerült, ami szintén örömteli dolog. Ebben is sokat segített Tapolcai Réka és minden másban Kurcsik Attila. Én láttam a változást, és ezért is hatalmas kérdés számomra, hogy miért nem társult ez az eredményességgel. Persze örülök, ha ez a pozitív változás másoknak is feltűnt. Hogy hova jutottunk, az a gólok, pontok számában idén még nem látható, de remélem a 2026-2027-es szezonban már ott is az lesz!
- Bravúros bentmaradás az férfi ifi első osztályban
- Dobogóközelben a lány serdülők
- Bátor játék a nagyon fiatal fiú U18-asoktól
- Hősies helytállás a női U20-asoktól
- Címszavakban így nézett ki a Tatai AC kézilabda szakosztályának elmúlt szezonja. A cél a szakmai munka folytatása, az UP csapataink folyamatos versenyeztetése és a sportolói létszám növelése, hogy a TAC belátható időn belül minden korosztályban tudjon csapatot indítani - értékelte a 24/25-ös évet Lengyel Péter, a Tatai AC kézilabda szakosztályának utánpótlás vezetője.
A közvetlen utánpótlásban (U20, U18) összesen négy csapatot indított a Tatai AC. Mindegyik osztályban (I-III.) képviseltettük magunkat - kezdjük a lányokkal. Az U20-asok és az U18-asok is a III. osztályban játszottak, Janis Zita vezetésével egy hetedik és egy negyedik hely az eredményük. Hogyan értékeled az U-lányok szereplését?
- Az U18-asoknál a tavalyi szezonhoz képest több meghatározó játékos távozott, de voltak érkezők is, így Janis Zita egy viszonylag bő keretből tudta felépíteni a csapatot a 2024/2025-ös szezonra. A cél az volt, hogy a tavalyi 9. helyezésnél előrébb végezzen az együttes. Igazi csapatmunka eredményeként végül a 4. helyen zártunk, ami óriási előrelépésnek és fejlődésnek számít mentálisan és játéktudásban is.
- Az U20-nál a tavalyi II. osztályból történt kiesés után szinte az összes játékos elment, ezért a serdülő korúaknak kellett gyakorlatilag az ifit is játszaniuk, akikhez a tavalyi csapatból maradt 1 ifi korú, illetve a felnőtt keretből további négy ifi korú játékos csatlakozott. Az elsődleges cél az volt, hogy a nagyon szűk kerettel egyáltalán ki tudjunk állni a mérkőzéseken megfelelő létszámban. Végül az együttes becsülettel, sikeresen teljesítette az évet és a 7. helyen zárt.
A fiúknál Schekk András fiai, az U20-sok roppant izgalmak után bentmaradtak az I. osztályban, fiatal serdülőink pedig Márton Ádám irányításával nyolcadikok lettek a nyugati csoportban. Mennyire vagy elégedett az utánpótlás fiúk teljesítményével?
- Gyakorlatilag a fiú U20-as I. osztályú csapat a TAC kézilabda szakosztályának a zászlóshajója, így mindenképpen nagyon fontos volt a legmagasabb osztályban való bennmaradás. Az alapszakaszban elért eredmény és helyezés után volt némi hiányérzetem, azonban az osztályozón mutatott játék és bennmaradás ténye ezt az érzést némiképp feledtette.
- Az U18-nál egy nagyon fiatal, 14-15 éves játékosokból álló csoport és egy kisebb, idősebb mag alkotta a serdülő fiú csapatot. Kellemes meglepetés volt, hogy a kezdeti megilletődöttség után a korukhoz képest egy érett, a bajnokság végére összecsiszolódott csapat benyomását keltették. Az augusztusban látottak után rengeteget fejlődtek, a közben eltelt 10 hónap alatt Márton Ádám kiváló munkája révén. Természetesen sok mindenben kell javulnunk, és voltak szakmailag gyengébb mérkőzések, periódusok, hullámzó teljesítmények, de mindent figyelembe véve elégedett vagyok a mutatott összképpel.
Előny vagy hátrány, hogy sok ifista - néha egy-egy serdülő is - a felnőtt csapatban is játszik?
- Ez nehéz kérdés. Két modellt lehet globálisan szerintem megkülönböztetni, minden előnyével és hátrányával együtt. Az egyik, hogy minden játékost - kivéve 1-2 nagyon tehetségest esetleg - következetesen csak a saját korosztályában játszatni egészen addig, amíg utánpótláskorú (ez a TAC esetében nem igazán kivitelezhető a létszám és a korosztályok száma miatt sem).
- A másik verzió, hogy a saját korosztályán kívül további felsőbb korcsoportokban, akár felnőttben is játszanak párhuzamosan. Ha az adott játékos képességei és hozzáállása megvan ehhez a feladathoz, továbbá szakmailag is indokolt a feljátszás, akkor előnyt jelenthet a játékos számára.
- A lehetőségeinket és a játékosállományt figyelembe véve gyakorlatilag a komplett ifi a felnőtt csapatban is játszik, ami hatalmas pluszt adhat fiatalabb játékosaink rutinszerzéséhez, szakmai fejlődéséhez, így ezt előnyként értékelem jelen esetünkben.
Néhány korosztály lejjebb lépve, U12-es lányaink Liszkai Krisztina vezetésével bontogatták szárnyaikat - csaknem ötvenszázalékos eredményt elérve a bajnokságban. U14-es fiaink pedig Nagy Róbert irányításával igyekeztek helytállni a mezőnyben. Ez a két korosztály hogyan teljesített?
- Mindkét csapatunk el tudott indulni a saját korosztályos bajnokságában, és már ez a tény sikernek és előrelépésnek számít. Célunk: a szakmai munka folytatása, az UP csapataink folyamatos versenyeztetése és a sportolói létszám növelése, amelyet az alsóbb korosztályokból és az újonnan csatlakozók köréből tudunk biztosítani.
A felsorolásból is látszik, hogy néhány korosztályból egyelőre hiányzik a TAC - mik a tervek a jövőre nézve? Decemberi érkezésedkor arról beszéltünk, hogy A COVID alatt és után rengetegen abbahagyták a kézilabdát, gyakorlatilag komplett korosztályok estek ki. Fel tud-e épülni egy hasonló, széles alapokon nyugvó piramis, mint amilyen a COVID-járvány előtt megvolt?
- Véleményem szerint országosan olyan szintre már nem, de itt helyben törekszünk rá, dolgozunk rajta, hogy minél több helyre elvigyük a kézilabdát, minél több iskolással megismertessük ezt a játékot. Ahhoz, hogy újra felépüljön egy olyan egyesület, amely minden korosztályban tud csapatot indítani, az egy hosszú távú munka eredménye lehet. Ezt a munkát elkezdtük!
Év végén arról is szót ejtettünk, hogy folyamatosan bővítitek a kapcsolatokat a tatai, illetve Tata környéki iskolákkal. A kocsi Vincze Imre Református Általános Iskola sikereiről nemrégiben számoltunk be - szó volt a Kőkúti Átalános Iskolával korábbról meglévő együttműködés mélyítéséről is. Hol tartanak ezek folyamatok, illetve kikkel terveztek a jövőben kapcsolatot kiépíteni?
- Igen, a kocsi általános iskolával – ahol Zsiros Alexandra testnevelő kiváló munkát végez - tavaly kötöttünk együttműködési megállapodást a “Kézilabda az iskolában” elnevezésű program keretein belül, amelyet idén februárban meghosszabbítottunk velük.
- Ahogy terveztük, meg is valósítottuk a szakmai bővítést ezen a szinten, mivel további két általános iskola fog szeptembertől bekapcsolódni a már említett programba.
- Az egyik a Dunaalmási Csokonai Általános Iskola, a másik pedig a tatai Fazekas Utcai Általános Iskola. A Kőkúti Általános Iskolával a kapcsolat úgy gondolom, kiváló, az onnan kikerülő diákok sportolását és versenyeztetését egyesületünk a lehetőségeihez mérten lány és fiú vonalon is biztosítani tudja.
Friss információk a Facebook-on!